MetroBlogger

Nézem, hogy többen nehezményezik a karcagi birkapörkölt esetét... elgondolom, hogy a miniszter ül a szobájában a földtörvénnyel kapcsolatos kifogások kereszttüzében, amikor hirtelen eszébe jut a hazai és vadul lobbizni kezd egy új hungarikumért... elképzelhető lenne, de nem életszerű.
Miközben annyi más "bajságot" és "nehézményt" lehetne találni - úgy tűnik - a szerzőnek is csak a birkapörkölt fáj. Gondolom ráér.
Hát kérem tisztelettel én utálom a birkapörköltet. Igaz, ezt onnan tudom, hogy korábban ettem jót és rosszat egyaránt. Kóstoltam a legjobbat, a karcagit, ízleltem ehetetlent és kínáltak már büdössel is...Így aztán tudom, hogy nem szeretem, sőt utálom - de annyit foglalkoztam vele, hogy valamelyest értek hozzá. Ezért kérem, hagyjunk valami vékonyka hajszálat az igazságnak vagy esetleg a (gasztro) kultúrának is...
A báránynak létezik több, kifinomult elkészítési módja, igazi culináris élvezet egyszer ezeket végigkóstolni - mi több, a bárány elkészítésének non plus ultráját jelenti, ha a Mester tudja a módját, a jószág minden darabja felhasználásának oly módon, hogy minden az adott vacsorán belül kerül felszolgálása. Ebben az esetben 44 a varászszám, ennyi féle étel készíthető egy vacsoramenün belül egy kisbárányból. (Igaz ez is elsősorban magyar specialitás.)
A birka több nép életében nemzeti eledelnek számít: fél perzsia, arábia, india, kína de görög, török, sőt spanyol, jobbára baszk autentikus receptek is léteznek. Mindenki aprít, szeletel, válogat, készít ezer-féle ételt, szószt, "csonszot", "körit", és minden részét felhasználja a jószágnak: külön-külön. De egy lábosban csak mi tudjuk ízletesen elkészíteni. Mondhatnó a szerző, hogy mert persze, mert csak mi vagyunk ilyen barbár állatok.
De némi kultúrantropológiai és migrációs ismeretekkel felszerelve lehet tudni, hogy a birka, tartási sajátosságainál fogva a vándorló és nomád népek életében tölt be jelentős szerepet. Egyetlen hasonló gasztronómiai eljárás van még a világon, amely valamelyeset is hasonlít a fent említettre: valahol belső Mongóliában főznek egész birkát, leves készül belőle. Bármily hihetetlen, de a mongoloknak is van gasztrokultúrájuk, és a helyi földrajzi viszonyok következtében ha nem is oly ínyenc, mint a miénk, de van...
Szóval a karcagiak pörköltje...egyedülálló a világon. Jogilag akár a világörökség része is lehetne. Aki egy kicsit is ért a főzéshez, az tudja, hogy kevés fűszerrel, saját lében főtt húsok... aki tudja, érti.
Szóval megint csak tudunk valamit, amit mi tudunk egyedül a világon. Ehető, finom, különleges. Igazán magyar, belefér a pörköltország imidzsbe. Nem egy Teller Ede.... de vállalható.
Így aztán Pörköltország lakóiban ilyenkor felmerül, hogy az osztrákoknak sem ciki a weisserwurst, a németek pedig egyenesen a bratwurst őshazájának számítanak az européer őslakosság körében. Nekik nem ciki sör és kolbász országnak lenni. Nem is beszélve a "csigaevő" franciákról. Miért rosszabb a pörkölt és pálinka??? No de ez csak egy költői kérdés....ki hova beszél???
Csak ara tudok gondolni hirtelen, hogy a fejjel főzött birkapörkölt a szerzőnek nem túl kifinomult; hogy haragszik az karcagi expolgármesterre, mert a kifogásolt húsz év alatt egyszer sem hívták meg egy jó pörköltös, vadászatos bulira...és neki csak a fóliás bratwurst maradt... Európából. Mert Karcagon a polgármesterek az elmúlt 20 és 200 évben is jöttek, mentek de a karcagi birkapörkölt maradt....